Barion Pixel

Hírek,események

Terepi nap a dél-Vértesben


A Vértes-hegység Csákvár környéki erdői a Dél-Vértesi körzet kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület részét képezik, melynek természetvédelmi kezelője a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. A térség erdőállományait döntően pannóniai jellegű tölgyesek alkotják, amelyek között a száraz, melegkedvelő cseres-tölgyesek és molyhos tölgyesek a legjellemzőbbek. Ezek többnyire meszes alapkőzeten, változatos domborzati viszonyok mellett alakulnak ki. Az állományokban a kocsánytalan tölgy és a cser dominál, helyenként elegyfajként hárs és berkenye jelenik meg, zártabb foltokban pedig gyertyán is társul.

A mozaikos élőhelyszerkezetet a sekély, köves talajok, sziklakibúvások és eltérő kitettségű lejtők váltakozása hozza létre, ami lokálisan jelentős mikroélőhelyi különbségeket eredményez. Alapítványunk a múlt héten keresőkutyáink bevonásával végzett terepi felmérést a területen. A munkát a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság részéről Halász Antal természetvédelmi munkatárs segítette, amit ezúton is köszönünk. Növendék keresőkutyánk, Gravity első terepi bevetésén megbízhatóan jelezte a keresendő földalatti gombák előfordulási helyeit.

A térség erdeinek működésében meghatározó szerepet játszanak a talajban zajló gomba–növény kölcsönhatások, különösen az ektomikorrhizás kapcsolatok. Ennek megfelelően kedvező élőhelyet biztosít több, föld alatt termő (hipogeikus) csoport számára, így például a Genea, Hymenogaster és Elaphomyces nemzetségek fajainak.

A Genea nemzetség fajai apró termetű, aszkuszos gombák, amelyek jellemzően meszes talajon, tölgyesekhez kötődve fordulnak elő. Termőtesteik gyakran szabálytalan alakúak, spóráik díszítettek, és elsősorban mikroszkópos bélyegek alapján határozhatók.

A Hymenogaster nemzetség bazídiumos gombái szintén föld alatti termőtestet fejlesztenek, és erősen kötődnek lombos fák, különösen tölgyek gyökérzetéhez. Taxonómiájuk összetett, rendszertana több ponton tisztázatlan, és molekuláris vizsgálatok alapján folyamatosan átrendeződik.

Az Elaphomyces („deer truffles”) nemzetség fajai hipogeikus, ektomikorrhizás gombák, amelyek lombos és tűlevelű fákkal egyaránt társulhatnak. Jelentős szerepet töltenek be a talaj szervesanyag- és tápanyagforgalmában, ugyanakkor taxonómiájuk és ökológiájuk több ponton még nem kellően feltárt.
A micélium hálózata biztosítja a populációk fennmaradását és az új termőtestek kialakulását.

A Vértes biogeográfiai szempontból átmeneti helyzetű terület, ahol a pannóniai erdőtípusok kontinentális és szubmediterrán hatások metszéspontjában jelennek meg. Ez hozzájárul a rejtett életmódú gombacsoportok fajgazdagságához.

A keresőkutyás terepi adatgyűjtés pontosabb képet ad a hipogeikus gombák elterjedéséről, fajösszetételéről és élőhelypreferenciáiról. Az így nyert adatok a természetvédelmi kezelések megalapozásán túl az erdei talajfolyamatok és a mikorrhiza-rendszerek működésének jobb megértését is segítik.