A Vértes-hegység Csákvár környéki erdői a Dél-Vértesi körzet kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület részét képezik, melynek természetvédelmi kezelője a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. A térség erdőállományait döntően pannóniai jellegű tölgyesek alkotják, amelyek között a száraz, melegkedvelő cseres-tölgyesek és molyhos tölgyesek a legjellemzőbbek. Ezek többnyire meszes alapkőzeten, változatos domborzati viszonyok mellett alakulnak ki. Az állományokban a kocsánytalan tölgy és a cser dominál, helyenként elegyfajként hárs és berkenye jelenik meg, zártabb foltokban pedig gyertyán is társul.

A mozaikos élőhelyszerkezetet a sekély, köves talajok, sziklakibúvások és eltérő kitettségű lejtők váltakozása hozza létre, ami lokálisan jelentős mikroélőhelyi különbségeket eredményez. Alapítványunk a múlt héten keresőkutyáink bevonásával végzett terepi felmérést a területen. A munkát a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság részéről Halász Antal természetvédelmi munkatárs segítette, amit ezúton is köszönünk. Növendék keresőkutyánk, Gravity első terepi bevetésén megbízhatóan jelezte a keresendő földalatti gombák előfordulási helyeit.



A térség erdeinek működésében meghatározó szerepet játszanak a talajban zajló gomba–növény kölcsönhatások, különösen az ektomikorrhizás kapcsolatok. Ennek megfelelően kedvező élőhelyet biztosít több, föld alatt termő (hipogeikus) csoport számára, így például a Genea, Hymenogaster és Elaphomyces nemzetségek fajainak.



Az Elaphomyces („deer truffles”) nemzetség fajai hipogeikus, ektomikorrhizás gombák, amelyek lombos és tűlevelű fákkal egyaránt társulhatnak. Jelentős szerepet töltenek be a talaj szervesanyag- és tápanyagforgalmában, ugyanakkor taxonómiájuk és ökológiájuk több ponton még nem kellően feltárt.
A micélium hálózata biztosítja a populációk fennmaradását és az új termőtestek kialakulását.



A Vértes biogeográfiai szempontból átmeneti helyzetű terület, ahol a pannóniai erdőtípusok kontinentális és szubmediterrán hatások metszéspontjában jelennek meg. Ez hozzájárul a rejtett életmódú gombacsoportok fajgazdagságához.
A keresőkutyás terepi adatgyűjtés pontosabb képet ad a hipogeikus gombák elterjedéséről, fajösszetételéről és élőhelypreferenciáiról. Az így nyert adatok a természetvédelmi kezelések megalapozásán túl az erdei talajfolyamatok és a mikorrhiza-rendszerek működésének jobb megértését is segítik.