A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén jártunk: figyelemre méltó diverzitás egy kis kiterjedésű vizsgálati területen
2026.07.10.
Az Elaphomyces maculatus Vittad. (Foltos álszarvasgomba) Magyarországon védett, föld alatt fejlődő, ektomikorrhizás gombafaj. A mikológiai szakirodalomban régóta ismert taxon, ugyanakkor hazai előfordulásáról jelenleg töredezett adatok állnak rendelkezésre, ezért az új terepi megfigyelések hozzájárulhatnak a faj elterjedésének pontosabb megértéséhez.
Alapítványunk 2026 tavaszán két alkalommal is keresőkutyás terepi felmérést végzett a Nyugat-Bakony térségében, egy a Devecseri Erdészet vagyonkezelésében álló, Natura 2000 besorolású erdőterületen. A munkában erdészeti szakemberek és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre is részt vett. A terepi keresést vizsgázott keresőkutyáink – fiatal weimari vizslánk, Gravity, és nyolcéves beauceronunk, Dáma – végezték. A terepi munkát Gravityval kezdtük meg, aki a vizsgálati területen elsőként jelezte a faj jelenlétét. Ezt követően Dáma kutyánkkal kontrollkeresést hajtottunk végre ezen a területen.
A felmérés során a faj több, egymástól elkülönülő ponton került kimutatásra egy nagyobb erdőrészleten belül. A lelőhely vegyes lombos, cser dominanciájú, vágásos üzemmódban kezelt származékerdő. A faállományt cser (Quercus cerris), kocsányos tölgy (Quercus robur) és kisebb arányban vörös tölgy (Quercus rubra) alkotja, elegyedve nyírrel (Betula pendula) és erdeifenyővel (Pinus sylvestris).
A cserjeszintben szeder (Rubus fruticosus agg.), egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és kutyabenge (Frangula alnus) fordul elő, helyenként akác (Robinia pseudoacacia) jelenlétével. A lágyszárú szint mozaikos képet mutat, ahol vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), kanadai aranyvessző (Solidago gigantea), nagy csalán (Urtica dioica), valamint tarackos perje (Calamagrostis epigeios) és csomós ebír (Dactylis glomerata) is előfordul.
A területet változó intenzitású vadhatás jellemzi. A termőhely mérsékelten száraz, közepes tápanyagellátottságú, rozsdabarna erdőtalajon álló dombvidéki erdő, mely nagyrészben kavicsos, jó levegőzöttségű talajszerkezettel rendelkezik.
A nemzetközi kutatások szerint a föld alatti, ektomikorrhizás gombák – köztük az Elaphomyces fajok – elterjedése és diverzitása továbbra sem tekinthető teljesen feltárt rendszernek. Az utóbbi években a hagyományos, termőtest-alapú adatgyűjtés mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a molekuláris ökológiai módszerek, például a talaj-DNS-vizsgálatok és a metabarcoding. Ezek a technikák gyakran olyan gombaközösségeket is kimutatnak, amelyek jelenléte klasszikus terepi módszerekkel kevésbé vagy egyáltalán nem észlelhető.
Mindez arra utal, hogy a hipogeikus gombák valós elterjedése sok esetben kiterjedtebb lehet a jelenleg ismert adatoknál, és erősen függ a kimutatási módszertől, valamint a mintavétel intenzitásától. A föld alatti gombaközösségek összetételét több, egymással kölcsönhatásban álló környezeti tényező határozza meg, különösen a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai, a vízháztartás, a mikroklimatikus viszonyok, valamint a domináns fafajok és az erdőszerkezet.
Magyarországon a szarvasgombák és más föld alatti gombák kutatása és gyűjtése engedélyköteles tevékenység, mely kizárólag vizsgázott keresőkutyák alkalmazásával végezhető. A fajok rejtett, föld alatti életmódja miatt a célzott, keresőkutyás felmérés az egyik leghatékonyabb módszer előfordulásuk kimutatására. Védett természeti területeken, illetve védett fajok kutatása esetén a tevékenységhez a természetvédelmi hatóság külön engedélye is szükséges.
Gombahatározás: Zagyva Imre (mikológus)
Terepi résztvevők: Mészáros András (BFNPI, természetvédelmi őr), Nagy Gergely (Bakonyerdő Zrt. Devecseri Erdészet, erdészeti igazgató), Cságoly Imre (Bakonyerdő Zrt. Devecseri Erdészet, erdőgondnok), Kovács Róbert (Bakonyerdő Zrt. Devecseri Erdészet, erdőgondnok)
Kutyavezetők: Biró Zsófia, Kiss Ágnes
